Szevasztok!

Mint mindig, most is jól éreztem magam a játékon [mikor nem?], igazán életszerűre sikeredett a majdnem egész napos esővel.

A kezdést követő 10 percen belül rákezdett az eső, ami késő délutánig kitartott.

Ami egyébként nekem még tetszett is, mert realisztikussá tette az egészet. 

A digit ruhám így is elég sokáig bírta a gyűrődést.

Találkoztam jó sok kutyaütő formációval! Szerintem nincs szégyenkezni valónk egyáltalán, sőt...

Szokás szerint nehezen indult el a játék, de az esőnek köszönhetően, (nem akartak elázni a bátor amerikai harcosok) hamar megtalálták a csapatok az épületek folyamatos elfoglalásával a keresett lakóházat, ahol a leendő túszok voltak.

A történet betűjét nagyvonalakban betartva befoglaltuk az egyik 2 szintes házat, melyet több órán keresztül (amíg az eső el nem állt) tartottunk. Na itt aztán volt szép adok-kapok épületharc közben, de sikeresen megvédtünk a házat. Majd a parancsnak engedelmeskedve megpróbáltuk kiszabadítani a közben lefogott harcosokat a Milicia kórházának bejárata közeléből. Természetesen ez egy lehetetlen küldetés volt, így szinte az egész 25 fős rajt hidegre tették a Szomik.

Így nem maradt más hátra, mint a vizes dzsindzsán keresztül (mert a pálya tulajdonosa megtíltotta, hogy a kövesutat használjuk a gyaloglásra!!!) 1,5 km-t gyalogolni a HQ-ig. Na ez egy nem mindennapi élménnyel és a ruhám maradék szárazságának elvesztésével járt, de megérte!

Eközben be is esteledett!

Teljes ruhatár csere után és éjszakai üzemmódra váltva indultunk vissza tehergépjárművel a pályára.

Az a hálás feladat jutott számomra, hogy a pilótanőt (nem egy Michael Durant ) akár a saját életem árán is védjem meg a Szomiktol. Így elég gyorsan elfogyott a 4 táramból a BB. A Shotival meg kézilámpa villogtatásával, is írtottam a lázadókat. Maradt 2 shell-nyi BB, amikor a baráti erők a hátam mögött 3 méterről megsorozták a sisakomat. (Célpont azonosítás 1.) Mivel már 2x gyógyítottak ezért ismét gyalogtúra immár a holdfényes enyhén párás időben, a fák jótékony takarásában  immár a műúton, a HQ-ra. 

Reload után ismét lámpa nélküli sunnyogás a szomik cigiző és röhögő társasága mellett (az adrenalintól még a szám is kiszáradt) majd immár az amerikaiak által ellenörzött keresztezéshez közelitve 3 méterről levartak a baráti erők. (Célpont azonosítás 2.) A kolléga mentségére szolgáljon, hogy én is 3 m-ről vettem észre a fa árnyékának takarásában az örséget, de mire leadhattam volna az egyezményes lámpa villogási jelzést [2 villantásra 1 válasz viillantás] addigra a képembe rakta a lámpájának fénycsóváját és lőtt!

Cserencse, hogy a medik lőtt le. Így rögtön 10 per harcképtelenséggel ketdtem az etapot.

Az éjszakai játékrészben már 2:00 körül járt addigra az idő, nem hozott sok lehetőséget, mert egy nagy létszámú amerikai haderő befoglalt egy épületet és hajnalig ott őrizték  a pilóta nőt. Így nekem sem maradt más minthogy immár lápával vissza sétáljak a HQ-ra és álomra hajtsam a fejemet.

A reggel taknyos-ködös idővel és borzalmas fejfájással fogadott, így a maradék 2-2,5 órára már nem álltam be játszani.

Összegezve: Marha jó kis játék volt, sok szomit sikerült elkapnom, igaz 3x engem is elküldtek a hosszabb gyógyulás rögös útjára. A shotim jelesre vizsgázott az épületbe való behatoláskor, illetve annak védelmekor.

Az eső meg különösen érdekesre színezte a játékot, nekem nagyon tetszett!

Csigusz: Tudod, hogy DMR-t csináltál a fegyveremből? 405 FPS, egyes lövés 20 m-es rálövési távolsággal....

A képes beszámoló elmaradt mivel nem akartam a gépet eláztatni.

Sajnálom, hogy nem tudtatok ott lenni, nagyon élveztétek volna!

Üdv: Kalaska

"Játszani, pedig kell!"
Kép: http://lazypigs.airsoftteam.hu/LPATlinelaca.gif