Az utcán hangosan felsírt egy autóduda és Laca felébredt. Az első pillanatban idegenkedve nézte a rózsaszínű falakat, a világossárga függönyt, és a csíkos ágyneműt, melyben feküdt. Lassan visszaemlékezett, hogyan is került ide. Eszébe ötlött az esti mulatság a Maraquita mulató fojtogatóan fülledt levegője, a táncoló párok zsivaja. A diszkófények szembántó villogása. Később Laca, Mihi, Hammon, Wiking, négy nő társaságában hagyta el a lokált és belehajtottak az éjszakába.
Felült az ágyon, a szemközti falról a tegnapi szőke fényképe mosolygott rá. Kezébe akadt csipkés hálóinge is, nyilván kora reggel munkába ment. Kiment a fürdőszobába, a hideg zuhanytól végre magához tért. Felöltözött, bekapcsolta a rádiót. Gitárzene öntötte el az idegen lakást. Belekortyolt a kávéba. A rádióban elhalt a zene, egy hang bemondta: kilenc óra harminc perc van. A választások eredménye e percben már kétségtelen. Agustin Salazar, az egyesült jobboldali partok jelöltje kapta a legtöbb szavazatot, és alkotmányunk értelmében Salazar úr két hét múlva leteszi az államfői esküt....”
Laca kávésbögrével a kezében megkereste a telefont. A kagyló hűvösen simult a füléhez.
- Itt a Lazy Pigs Security irodája – mondta egy energikus női hang.
- Itt meg a főnök – jegyezte meg Laca nyugodtan.
- Laca...? – a nő hangja felfele ívelt, Lacának úgy tűnt, a feszültség szétveti a kagylót, sőt talán még a telefonközpontot is. – Laca, azt hiszed, egyedül ellátom az egész munkát?
- Nyugalom, Flóra, és ne túlozz! Ha jól emlékszem egy álló hete nincs megrendelésünk.
- Laca, most lesz, érzem...! Egy férfi már reggel hatkor telefonalt, és azóta minden órában ideszól... Finoman beszél, mintha egész életében csak arisztokraták között forgolódott volna... Érted mire célzok?
- Értem. Én is remélem, ebből lesz egy kis pénz... Nagyon el vagyunk adósodva. Most fél tíz van, tíz után az irodában leszek.

Mielőtt belépett volna a kapu alá, felpillantott a bejárat mellett függő táblára. Ezt mindig ösztönszerűen tette: a „Lazy Pigs Security. Bejegyzett magánvállalat. Sz. Laca és Tsai.”
A felirat mindig elégedettséggel töltötte el akkor is, ha a bolt nem ment valami fényesen, mint éppen mostanában.
A harmadik emeleti ajtón két fehér tábla függött: „FLORA HANNO, titkárnő. Magánlakás” és a másik: „LAZY PIGS SECURITY. Vagyon és személyes biztonság”.
Flora felpattant íróasztala mellől, Laca éle sietett. Alacsony, ötven év körüli, eleven és igen mozgékony nő volt, bár sötét hajában már őszes szálak csillantak. Az asszony most összecsapta a kezét:
- Laca, soha nem vagy itthon, ha szükség van rád... A pasas bármelyik percben telefonálhat!
- Oké – Laca kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben, könyökével ügyesen belökte a dossziékkal telerakott szekrény nyitott ajtaját:
- Mennyi pénzünk maradt, Flora?
- Tréfálsz, fiacskám – felelte Flora, és egy papírlapra pillantott. – Éppen az imént számítottam ki, hogy az adósságaink már egészen komoly szintet értek el... az irodahelyiség bérleti díja 545 dinero, a villany, gáz és a víz 270, a fiúk szállása a negyedik emeleten 620, nem is beszelve a mosodáról...
- Hagyd abba!... Szóval legalább 1500 dinerora lenne szükségünk. – Laca sóhajtva átfordította az asztali naptár lapjait, az összes rublika üres volt. Flora eltálalta a gondolatat:
- Nincs egyetlen megrendelés sem. Az utolsó két hete volt, az a berezelt szerető, akit a férj meg akart veretni... Azóta semmi.
- Mi van a fiúkkal?
- Lézengenek. Filó és Kalash ide sem szagoltak tegnap, Öcsi és Mihi üldögélt egy órácskát, aztán megjött Hammon, majd elvittek a kutyát sétálni a tengerpartra. Wiking telefonalt, hogy este veletek lesz, no, gondoltam magamban, megint elcsavarjátok pár leányzó fejet, szívtelenek...
- Kimi és Csiga?
- Itt vannak fent, szereztek valami műholdas kütyüt... azt nyomkodják, tízperce jöttek meg.

Megcsörrent a telefon. Laca ösztönösen kinyújtotta felé a karját, de aztán intett Floranak, vegye fel.
- Lazy Pigs Security – szólt a kagylóba... Igen már itt van. Egy pillanat – Flora Lacának nyújtotta a telefont, szemében égett a remény.
- Laca. Igen, a főnök... parancsoljon.
- Figyeljen jól Senor Laca! Szükségem van nyolc-tíz olyan emberre. Aki nem ijed meg a saját árnyékától. Valakit meg kell védelmezni... bármilyen körülmények között, érti?  Rendelkezik ilyenekkel?
- Természetesen. Éppen van nyolc emberem plusz én magam.
- Rendben. Nem telefon tema. Jöjjön azonnal a Libertador kávéházba, a teraszon varom, az El Dia lesz a kezemben.
Halk kattanás értette meg Lacával, hogy az ismeretlen befejezte a beszélgetést.
- Na? – kérdezte Flora.
Laca kiment az ajtó elé, felkiáltott a negyedik emeletre.
- Csiga!
A korlát felett Csiga feje jelent meg:
- Itt vagyok, főnök!
- Készítsétek elő a Humvee-t, két perc múlva odalenn leszek. Fegyvert is hozzatok!
Csiga visszalepett a szobába és Kimihez fordult.
- Szedd magad! Irány a garázs! Fegyver is kell. Te mit hozol?
- SW-99-et! Nekem bevált. – mosolygott Kimi – hozom a GPS-t is, kipróbáljuk!
- Hozol nekem egy HK-t a fegyverszekrényből? Én megyek a garázsba, izzítok!!
- USP-t?
- Persze! – kiáltott vissza Csiga a lépcsőházból.
Mire Laca leért a garázsba már mindketten lent voltak. Csiga lecsapta a gépháztetőt, Kimi már hátul ült és kalibrálta a GPS-t.
- Helló, főnök! Jól aludtál?
- Te is tudod, hogy alszik az ember egy ilyen szép szőke mellett, kár hogy nem jöttél.
Csiga nevetett és begyújtotta a motort. A V8-as diesel felordított. Mindig megborzongott, ha útnak indult ezzel a fenevaddal. Jól megérdemelt szolgálatáért kapta az Amerikai hadseregtől.

Kigördültek az utcára. A nap egy pillanatra elvakította őket.
- Melózni fogunk főnök? – kérdezte Kimi - már rég volt egy jó bunyó... Utoljára abban a bárban, amikor Hammon majdnem megfojtott egy matrózt! Mind nevettek.
Kikanyarodtak a Calle de la Libertad fákkal szegélyezett széles aszfaltcsíkjára és közeledtek a kávéházhoz. Laca, mielőtt kiszállt volna, egy pillanatra habozott:
- Parkoljatok le, és két perc múlva gyertek a teraszra. Üljetek le a közelben és tartsátok nyitva a szemeteket!
Az ötven év körüli férfi mesterkélt mozdulattal emelte feljebb az El Dia aznapi számát, és kiitta a kóláját. Laca már messziről észrevette, és gyakorlott szemével azonnal látta, hogy anyagi gondjai aligha lehetnek. Laca leült mellé.
- Üdv! Telefonon már beszeltünk, Laca vagyok.
- A nevem Colino – és kezet nyújtott.
Laca várt. A fickónak nyilván baja támadt valakivel vagy a gyémántjait akarja külföldre vitetni, és ezért van ránk szüksége... - gondolta.
- Egy újságban olvastam a hirdetésüket. Jó szöveg, semmi kétség. „Veszélyben az élete? Zsarolják? Fenyegetik? Nincs más kiút: LAZY PIGS SECURITY!! A vagyon és személyes biztonsággal foglalkozó cég emberei megvédik!” – hát szóval ezért hívtam önöket.
Jött a pincér és felvette a rendelést. Bejött Csiga és Kimi, vidáman beszélgettek és leültek két asztallal odébb, ahonnan beláthatták az egész teraszt.
- Hát akkor, miről lenne szó?
- Foglalkozik politikával Senor Laca?
- Nem! Egyik párthoz sem tartozom, és nem érdekel, mit művelnek a politikusok! Bizonyos értelemben zsoldosok vagyunk, de nem gyilkolásra szerződőm. Bárki kibérelhet minket és az illetőt megvédelmezzük bármilyen áron, akár...
- Akár az életüket is kockára téve?
- Ez attól is függ, mennyit fizetnek. Napi ötven dineroért nem állunk pisztolycsövek elé. De napi ötszázért...
- Fejenként?
- Fejenként.

- Tehát napi 4500 dineroért ön és nyolc embere a rendelkezésünkre áll, így van?
- Így van! Modern műszaki berendezéssel, három speciális autóval, és egy tehetséges németjuhásszal...  A fegyverekről nem is beszelve. Mennyi időről lenne szó?
- Erre nem tudnék felelni. De minimum egy hétig fog tartani. Ha megegyeztünk, akkor a mai napért már kapják a fizetésüket. Mehetünk?
- Hova? – kérdezte Laca.
- A megbízóhoz.
 Laca nem mozdult. Colino kifizette a számlát és Laca elé tett öt ezer dinero bankjegyet.
- Előleg – mondta rábeszélően.
Laca fogta a pénzt és a válla fölé emelte. Csiga és Kimi felemelkedtek a székből és odajöttek.
- Adjátok ezt oda Florának és szedjétek össze a fiúkat! Készítsétek össze minden felszerelést. Egy óra múlva telefonálok.
Kimiék elhagytak a teraszt. Colino hátradőlve, elégedetten nézte Lacát.
- Tetszenek a módszerei, Laca. Remélem, a főnökömnek is fog.

Colino égszínkék kocsija szédületes iramban szelte át a várost. Lacának alig maradt ideje, hogy rápillantson a tv-torony ismert figurájára, maris átsuhantak az Avila Gonzalez hídon és belemerültek a villasorokat elválasztó fasorok közé. Egy kis utcába kanyarodtak és egy fehér tágas villa előtt Colino fékezett, és bekanyarodott a terasz alá épített garázsba.
A garázsban egy nyitott Chevrolet Camaro állt. Laca kilepett az udvarra. A magas kőfallal körbevett térségen, virágágyak és terjedelmes, frissen nyírt pázsit zöldellt.
Laca megtapogatta a pisztolyát – a Colt 1911-eset mindig a zakója alatt tokban hordta -, és lassan megfordult. A villa ablakai sötét zsalugáterek mögül néztek rá, sehol sem látszott egy lélek sem. Colino kimért léptekkel a villa kapujához ballagott, bezárta.
- Senki sincs itthon? – kérdezte Laca.
- Egyelőre nincs, magunk vagyunk. A főnök csak este jön meg, remélem addigra a maga emberei is itt lesznek.
- Egy óra múlva itt lesznek – biztosította Laca.
A következő negyed órát azzal töltötte, hogy bejárta a házat és a kertet, szemügyre vette az összes bejáratot, a földszinti ablakokat, a villa kerítését és kapuját. Amikor visszatért a hallba, Colino éppen telefonált. „Igen, minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük. Telefonálj a megadott számra. Sötétedés után. Nem, ne gyere ide... kilencen vannak... Igen, én is azt hiszem.” Letette, és megfordult. Kisse meglepődött Laca láttán, de elmosolyodott.
- Minden rendben lesz – mondta, de talán csak önmagát biztatta.
- Jöjjön, igyunk valamit!
- Szolgálatban vagyok – utasította vissza Laca.
- Értem... én mindenesetre megnézem, mi van a bárszekrényben. Itt az ideje, hogy az emberei színre lépjenek
- Mi a neve ennek az utcának?
- Persepolis.
Laca feltárcsázta az irodája számát.
- Én vagyok Flora. Fizesd ki a számlákat. A fiúk ott vannak? Add Csigát. Csigusz?
- Itt vagyok.

- Három autó kell. Te a Humvee-val, Öcsi az S 600-al, Wiking a G Mercivel. Mond meg Öcsinek, hogy a póttartályba is tankoljon. Add Hammont légyszi.
- Vagyok – szólt bele Hammon.
- Figyelj jól! Mindenki a full felszerelését szedje össze. Automata fegyverekből csak rövidet pakoljatok. Frankie-t is pakold össze. Kiminek szólj, hogy minden kütyüt és rádiót hozzon. Filó kettő full medic kittet pakoljon be. Add vissza Csiguszt.
- Hallgatom!
- Gyertek át a folyón, a második fasorból jobbra nyílik egy kis utca, Calle de Persepolis!
- Vettem! Vége!

Este nyolcig semmi nem változott. A fiúk felváltva őrködtek, ketten a teraszon, ketten a kertben. Az udvaron Mihi és Hammon sétált, lábuk mellett Frankie barnás bundája csillant időnként. A kutya végig szimatolta a kerítés alját, aztán nyugtalanul felemelte a fejét: a szomszéd villában halat sütöttek. A teraszon mozdulatlan árnyként állt Kimi. Egy távolabbi sarokba pedig Kalash húzódott be.
A gyéren megvilágított hallban Laca, Csiga, Öcsi, Filó, és Wiking ült egy alacsony asztalka körül. Laca egy fegyver magazint lapozgatott unottan, Csiga egy dobozos üdítőt nyitott fel és nagyot kortyolt a hűs italból. Öcsi és Filó a medic kittet rendezgették és beszélgettek. Wiking pedig imádott Walther pisztolyát tisztogatta. Az évek során szinte eggyé vált P99-esevel.
Colino idegesen járkált fel, s alá. Húsz percenként telefonált. Laca hallotta, hogy a régimódi forgótárcsa, mindig ugyanabban a sorrendben forgott, és hogy a vonal másik végén mindig egy női hang jelentkezett. Feszültség lógott a levegőben.
Laca az asztalra dobta a magazint, Colino kiment a teraszra. Laca követte.
Colino hirtelen megkönnyebbülten felsóhajtott:
- Jönnek.
Az utca végén reflektorok vágták cafatokra az éjszakát. Egy autó közeledett.
- Biztos benne, hogy azok, akikre varunk?
- Igen. Kinyitom a kaput. Csak akkor hajtanak be, ha engem látnak.
„Óvatos fickó lehet az a főnök” – gondolta Laca, és riasztotta a társait.
Colino a reflektorok fényébe lépett és intett: szabad az út. A kocsi megfordult a virágágy körül, majd megállt. A lámpák kialudtak, és csak annyit láttak, hogy az autóból négy férfi száll ki és sietős léptekkel bemegy a földszinti ajtón. Frankie felborzolta a szőrét, halkan mordult.
- Rögtön megtudjuk, miről van szó – szólt Laca – gyerünk a hallba.
Colino kis türelmet kért tőlük, és leszaladt a konyhába vezető alagsori lépcsőn, de fent is lehetett hallani a „banditák”, „lövések”, „itt vannak” szavakat. Colino visszatért.

- Nos, fiúk, a főnök aludni megy. A maguk dolga: vigyázni az álmára... Laca, a maga hatáskörébe nem avatkozom bele: jelölje ki az őrhelyeket, és ossza be az embereit. Itt, a hallban lesz a szállásuk.
Laca leküldte Mihit és Hammont, hogy a kutyával járják végig az udvart, Wiking és Filó pedig a teraszon álltak őrt. Kijelölte, ki hány órakor veszi át az őrséget. Kalash, Öcsi, Kimi, és Csiga már le is pihent az összetolt fotelekbe. Laca kiment a teraszra Colinohoz.
- Hány ember tartózkodik most a házban?
- Maguk kilencen, a főnök, Perez, Juan – a főnök sofőrje – és Lennor az inasa. Velem együtt tizennégy személy. Jöjjön velem a garázsba, mutatok valamit. Laca követte a férfit a betonlépcsőkön. A garázs ajtaja mellett egy árny vált el a faltól, egy kézilámpa vakította el őket.
- Nyugi, Mihi! Tedd el a reflektort!
Colino ijedten szusszantott, megtörölte homlokát és benyitott a garázsba. Egy tavalyi évjáratú lakkfekete BMW 750 il állt bent.
- Menjen át a másik oldalra és vessen egy pillantást a hátsó ajtóra.
Laca két jellegzetes lyukat látott és halkan füttyentett.
- Nem nagy kaliber... Távcsöves puskával lőhettek, legalább százötven méterről. A lövedékek kis szögben csapódtak be.
- A nyomunkra akadtak az átkozottak, és milyen hamar!
- Ma délután?
- Pár órával azelőtt, mikor idefelé jöttek... Senior Laca! Nagyon kell vigyázni ma éjjel.
- És a főnököt mikor ismerjük meg?
- Holnap hajnalban. Egyenlőre jobb is, ha nem tudjak, kit őriznek. Holnap kora reggel indulunk tovább. A maguk dolga az lesz, hogy egy bizonyos időn keresztül egyetlen élő lelket se engedjenek a főnök közelébe, még az úristen is csak engedéllyel léphet tíz méternél közelebbre, érti, Laca?
- Értem! – felelte Laca és már tetszett neki ez a megbízás. Érezte, hogy ismét nagy kaland vár rá és a fiúkra. Visszatért a hallba, ahol a fiúk egyenletes szuszogása fogadta.

A hajnali napsugarak megjelentek a lapos tető felett, a villában máris élénk mozgolódás kezdődött. A pára felszállt, a fák szinte fellélegeztek. Frankie végighempergett a gondosan nyírt pázsiton, aztán leheveredett a garázs elé. Laca még utoljára végigjárta a kertet, mikor ismét a főbejárat elé ért, egy férfi lepet ki az ajtón, és a terasz lépcsője felé indult. A testőr egy ugrással a háta mögött termett, előrántotta Colt-jat, és fojtott hangon rászólt:
- Nem mozog!
Az illető azonnal megmerevedett.
- Kezeket fel! Magasabbra!! Fordulj meg! Lassan! Ki vagy?
Az idős férfi arcán rémület ült, nyelt egyet.
- Én... Lennor a nevem.
- A főnök inasa?
- Igen – felelte megkönnyebbülten. Colino úr küldött, hogy ébresszem fel önöket.
- Mint látja eléggé ébren vagyunk. A fiúkat én ébresztem!
Két ujját a szájába téve, fülrepesztően füttyentett. Egy szempillantás múlva a terasz korlátja felett Csiga és Öcsi feje jelent meg. A hall ajtaján Wiking, Filó és Kalash ugrott ki. A kerti bokrok közül Kimi került elő, a garázs felől pedig Hammon és Mihi is csatlakozott Frankievel a nyomukban. Colino ásítva jött, a kezében a zakójával. Perez egy kövérkés fiatalemberrel együtt lepett az udvarra és bementek a garázsba. Ő volt Juan, a főnök sofőrje.
- Juan és Lennor előkészítik a kocsit, berakják a tartalék élelmiszert, ruházatot, és a többit. Húsz perc múlva úton leszünk. El kell tűnni innen, mielőtt felébred a város. Aaa, jön a főnök!
Egy magas, sovány, ötven év körüli, fekete hajú férfi közeledett. Dús szemöldöke alól sötét szem világított, napbarnított bőre a gyér fényben mahagóni színűnek tűnt. Remekbe szabott öltönye beleolvadt az ajtó fekete négyszögébe, aztán kilepett az árnyékból a fénybe...
Lacának rögtön olyan érzése támadt, hogy ismeri ezt a férfit, ezt az arcot nem is régen látta valahol: Agya vetítővászna elé ugrott az El Dia tegnapi számának címoldala... Nem, semmi kétség! Ő az!!
A férfi, aki most a jobbját nyújtotta feléje – Agustin Salazar volt, a köztársaság leendő elnöke.

Laca egy másodperc alatt felocsúdott. Nem egyszer volt már úgynevezett „nagy emberek” testőre, bár ilyen „magasan” ő sem volt soha... Kezet fogott Salazarral.
Colino beszelni kezdett.
- Ő Senior Laca, a testőrök vezetője... Ők gondoskodnak a biztonságunkról, elnök úr... A kocsi készen áll...
Salazar egyetlen kézmozdulattal leintette a szóáradatot.
- Maga mutassa be a társait Senior Laca! Végtére is szeretném megismerni a férfiakat, akiktől esetleg az életem függ. Laca elvezette Salazart a fiúk előtt.
- Csiga, kilenc éve a szakmában, eddig huszonkét nagyobb ügyben vett reszt, mindig sikerrel. Az amerikai hadsereg egyik Ranger osztagából ment „nyugdíjba”. Ha nekem bajom esne, ő veszi át a testőrök vezetését. Ő itt Hammon. Az amerikai tengerészgyalogság nyugalmazott felderítő őrnagya, és Frankie a világ legokosabb németjuhásza. Ő pedig Mihi, szintén nyugalmazott tengerészgyalogos felderítő őrnagy. Ő itt Kimi. A technikusunk. Hírszerző tiszt volt, szinte minden kontinensen dolgozott.
Filó, az úgynevezett medic-ünk. Front felcser volt, négy különböző konfliktusban. Kalash pedig az orosz hadsereg nyugalmazott századosa, és az orosz kormányőrség volt tagja. Két evvel ezelőtt a híres Minicelli-ügyben tüntette ki magát: saját testével védte meg az ügyfelünket a merénylők golyóitól, pár hónapot kórházban töltött. A kocsiban Ön mellett fog ülni, elnök úr, ha útközben valahol eldördül egy lövés, Kalash azonnal lerántja az autó padlójára, és a testével védelmezi Önt. Ő itt Öcsi, nevét arról kapta, hogy ő a legfiatalabb köztünk. Mesterlövész volt Német Bundeswehr-ben. A legjobb céllövő, akit valaha is láttam. És végül Wiking a Nemet Bundeswehr és a GSG 9 kommandó nyugalmazott őrnagya, a hátvédünk. Ő autózik a konvoj végén páncélozott terepjárójával.
Aztán Laca Salazarhoz fordult.
- Mondanom sem kell, hogy mindnyájan jól fel vagyunk fegyverezve. Autóinkban még géppisztolyok is akadnak. Természetesen jól ismerjük a közel harc szinte minden fajtáját, van kilenc rádió adó-vevőnk öt kilométeres hatótávolsággal. Mindnyájan tudunk vezetni minden járművet aminek kereke van és amelyiknek nincs, és

a lovat is megüljük.
Salazar elégedetten szállt a kocsijába.
- Még valamit elnök úr...! Miután óriási felelősséget vállaltam magamra, érthető, hogy szeretnem megállapítani a hatáskörömet. Csak akkor felelhetek az Ön biztonságáért, ha bizonyos területeken szabad kezet kapok, például az útvonalak kiválasztásában, az autók haladási sorrendjét, a benne ülők személyét illetően.
- Ez természetes, Laca – Salazar odaintette mindkét titkárát. – Kérem, ilyen ügyekben engedelmeskedjenek a parancsnok úrnak.
Az első autót, a Humvee-t Csiga vezette. Laca vezényelt:
- Perez és Colino úr a Humvee hátsó ülésére legyen szíves. Juan, maga az elnök úr BMW-jét vezeti, Öcsi, te Juan melle, Kalash, te tudod hol a helyed. Mihi, Hammon, Filó, Kimi az S600-ba. Wiking, a hátvéd. Vedd magad melle Frankie-t, Lennor úr, maga is az utolsó kocsiba... Beszállás, indulunk!
Mikor bevágódott Csiga mellé, az első kocsiba, Perez szólalt meg a háta mögött:
- Útközben még egy személyt veszünk fel. Az elnök úr mellé kell ültetni.
- Oda fog ülni, ahol hely van: az utolsó kocsiba.
- Az inas es a kutya mellé? Az lehetetlen! Maga nem tudja ki az illető!
Laca mély lélegzetet vett, és nyugodtan szólt:
- Még, ha az elnök édesapja lenne is, csak az én engedélyemmel léphetne tíz méternél közelebb; ezt maga is hallotta nem Perez? – Majd Colinohoz fordult; - Hova utazunk?
- A cél Igara városka, az Aqua-dulce-tó partján, 978 kilométerre, északra. Itt a térkép. Útközben a tizenhetes kilométerkőnel felvesszük az utast.
- Rendben. Laca a szájához emelte az adó-vevőt: - Figyelem, fiúk! Harminc méteres távval követni egymást. Indulás! Kimi! Átkuldtem az útvonalat a PDA-dra.
- Vettem. – hallatszott Öcsi hangja az elnöki kocsiból.
Ismét megreccsent a készulek: - 10-4. – Mihi hangja is nyugodt volt.
- Jawol Herr Kommandant! – szólt Wiking a rádióba.
Az autókaraván kikanyarodott a villa kapuján, es egyre gyorsabban suhantak végig a fasoron. Aztán lerohantak a folyópartra. Laca Coli-

nohoz fordult:
- Mondja el néhány szóval, miért bujkál Salazar, es mit jelentenek ezek a merényletek?
- Látja, Laca, ezért kérdeztem magátol tegnap a Libertador teraszán: foglalkozik-e politikával. Tudja milyen programot hirdetett Salazar? Kiakarja sajátítani a külföldi magáncégeket, bányatársaságokat, ültetvényeket, bankokat. És meg is teszi, higgye el nekem: kemény akaratos ember. Az életét is rátette, hogy megvalósítsa azt a választási programot, amit a népnek igért. Hiszen ezért választották meg. Gondolom, önnek nem kell, magyarázzam, hogy kik es miért akarják ezt minden eszközzel megakadályozni. Ezek az erők mindenre képesek, hogy a profit az ő zsebükben maradjon. Ennek a legegyszerűbb módja az, ha… megölik. Méghozzá 25.-e előtt, mert aznap van a beiktatás. Nagy lesz ugyan a felháborodás, tüntetések, sztrájkok, várhatóak, de az a tényeken nem változtat. Új választásokat írnak ki, es addig a külföldi bányatársaságok es a bankok a saját embereiket ültetnék a vezető helyekre. Hát ezért próbáljak elrabolni vagy meggyilkolni az elkövetkező napokban Agustin Salazart. Nyilván mindent megtesznek, hogy az elnök úr ne érje meg a beiktatás napját.
- Addig csaknem két hét van hátra… és miért alkalmaztak minket?
- Ez az én ötletem volt A belügyminisztérium ragaszkodván a formaságokhoz, nem adhat állami védelmet, amíg nem lépett hivatalba. A sajtó es a közvélemény azt az infót kapta, hogy az elnök a tengerparti villájában tartózkodik. Hagytunk ott pár embert, aki fent tartja a látszatot, de a tegnapi merénylet azt bizonyítja, hogy ez nem sikerült.
Laca a szájához emelte adó-vevőjét:
-Wiking!
- Hallom!
- Nem követnek minket?
- Negatív! Egy lélek, sincs az úton.
- Vettem! A tizenhetesnél felveszünk valakit, hozzád űl! Vége!
- Jawol Herr Kommandant! Ende!
A konvoj elhagyta a tizenhatost. Laca rádion utasította a sofőröket a lassításra. Látta, hogy valaki áll az út szélén. Colinohoz fordult:

- És ha ez csapda… Akár száz lövész is lehet abban a kukoricásban.
- Semmi baj nem lehet, az illető az elnök egyik munkatársa!
Laca azonban óvatos volt, mint mindig, es beleszólt a rádióba:
- Összes kocsi állj! Várjatok!
Kiszállt es lassan elindult az útpadkán, es hallotta, ahogy Öcsi magyaráz valamit Salazarnak az óvatosságrol.
Az ismeretlen száz méterre lehetett, amikor Laca felé indult. Egy, nő volt. A Szines ruha foltja elütött a környezettől. Laca nagyon figyelt jobbra, balra, de semmi nem mozdult.
Csend uralta a tájat. Egy fiatal nő állt meg előtte, huszonegynéhany éves, barna hajú. Festetlen arc, barna szem. Szép arc.
- Jó reggelt Senior Laca!
Laca nem lepődott meg: tudta, Salazar környezetében többen ismerik a nevét, tegnap óta.
-Jó reggelt!
- Marta Rodriguez a nevem – mondta a nő nyugodtan. – Salazar titkárnője vagyok.
- Akkor azt is tudja, milyen minőségben vagyok itt – felelte Laca szárazon.
- Igen. – Marta mosolya kellemes volt. – Az ön kezébe tették Salazar biztonságát.
- Igen, és ezért kérem, adja ide a retiküljét egy pillanatra.
A titkárnő sóbálvánnyá meredt. Laca pedig elvette a terjedelmes kézitáskát és belemerítette a kezét. A szokásos kozmetikai szereken kivűl semmi nem volt benne. Szó nélkül visszaadta es elindult a kocsik felé.
- Hát ez jó! Engem is megmotozott. És ez a trükk, hogy egyedül jött előre… Kezdem értékelni magát, Laca. Miért nem lett állambiztonsági tiszt?
- Inkább bértestőr vagyok. Ez úgysem nyugdíjas szakma, és a politikát ki nem állhatom.
Közben az autókhoz értek. A BMW ajtaja kinyílt, Salazar kezet fogott a lánnyal, Marta be akart ülni de Laca közbelepett:
- Sajnálom, elnök úr, de ha hárman lennének az ülésen akkor az emberem alig tudna mozdulni, pedig bármelyik percben szükség lehet az ő gyors reflexeire…

Marta beült hát az utolsó kocsiba és a karaván meglódult.
Elszáguldottak egy városka mellett, Laca aggódva gondolta, milyen feltünő lehet a négy kocsi együtt. Amint így merengett, hirtelen észre vett valamit az úton: hosszúkás tárgy feküdt az út közepén. Nem tárgy, ember!
- Vigyázz! Összes kocsi állj! – kiáltotta a rádióba.
Csiga fékezett. Perez es Colino az első ülések támlájához tapadt. Juan alig tudta elkerülni az ütközést a Humwee-val. Mihi balra, Wiking jobbra húzódott az út széle felé akadályozva egy esetleges hátulról jövő támadást a BMW ellen.
- Mindenki a kocsiban marad! – folytatta.
Egy ember fekszik az úton, vagy harminc méterre tőlük. Ez lehet csapda, de lehet elgázolt ember, akinek segítségre van szüksége.
- Wiking, küld előre Frankie-t!
Egy pillanat múlva látták a termetes németjuhászt amint előrefut. A közelébe érve lassított, óvatosan körbejárta, megszaglászta, Aztán közelebb osont, es megrántotta a férfi nadrágszárat. A férfi hirtelen felült, kezében pisztollyal.
Öcsi lövése ugyanabban a tizedmásodpercben dörrent. Nemhiába, mondta Laca reggel Salazarnak, hogy nem ismer Öcsinel jobb lövőt… Az ismeretlen visszahanyatlott az aszfaltra, Frankie visszaindult Wiking kocsija felé. De akkor megelevenedett a kukoricás széle: lövések dörrentek, golyók süvitettek a kocsik mellett. Frankie okosan oldalt váltott, és a kocsik fedezékében vágtatott az utolsó kocsi felé. Szürke ruhás alakok dobták magukat a földre, feltámasztott karral céloztak rájuk.
- Előre… Gyorsan! – kiáltotta Laca a rádióba.
A kocsik meglódultak. Laca hátra pillantva látta, hogy Salazar eltűnt. Kalash, a jó öreg Kalash lerántotta az elnököt az autó padlójára, és ő pedig az ülésre feltérdelve a nyitott ablakon át viszonozta a tüzet. Az S600ból Hammon a jobb egyből M15-öséből két teli tárat szórt ki, a szürkeruhások mint a kaszált fű dőltek jobbra-balra. De Filo és Kimi sem tétlenkedett. Wiking az utolsó kocsiban bal kézzel vezetett jobbal pedig lőtt. A kocsik iszonyatos tempóval gyorsultak és hagyták el a merénylet színhelyét.
- Öcsi! Minden ok? Jelentést! – szólt Laca a rádióba.

- Itt vagyok! Aránylag ok! Kis kaliberű becsapódások jobbról, nem veszélyesek. A Gyári páncél megfogta mindet. A kerekek egyben is maradtak. Az elnök úrnak semmi baja, Kalash is egészben van.
- Remek… Hammon?
- Megvagyunk. Sérült nincs! Amatőrök voltak, még a nyitott ablakon se találtak be! – a háttérbol a többiek nevetése hallatszott – Köszönet Öcsinek a remek lövésért, tanítani kellene. Megmentette Frankie-t.
- Wiking nálad mi a helyzet?
- Alles in ordnung! Jól megszórtak minket, de egy sem jött át az utastérbe. Marta kisasszony kicsit megijedt, de már mosolyog. Frankie is egyben maradt!
- Rendben! Adj gázt! Százas átlaggal fogunk menni! Vége!

Déli tizenkettőkor Laca parancsot adott egy jobb kanyarra, egy kis liget felé. A fák árnyékában egy kis ebéd elköltését tervezte, és hogy kinyújtozzanak. Mihi es Hammon kőrbejártak a környező területet és Frankie vidáman, de fegyelmezetten derítette fel a bokrok alját es környéket. A vidék csendes volt, csak a nap úszott a fejük felett forró párák tengerében, valahol messze traktorok pöfögtek.
- Zavarhatom elnök úr? – szólt Laca Salazarhoz.
- Természetesen! – az elnök arcán fáradt mosoly futott át. – Maguk nélkűl talán már halott lennék. Ez így fog menni a beiktatás napjáig?
- Elképzelhető. Elkellene vonúlnunk valami csendes, jól védhető helyre. Túl sokan vagyunk, feltünést keltünk. Rólunk pedig messziről látszik, hogy mi a szakmánk.
- Gondoltam erre én is, de nem bújhatok el. Figyelemmel kell kisérnem mi folyik az országban.
- Elnök úr! Nem találja különösnek a délelötti merénylet helyét es időpontját?
- Pontosan ezen töprengtem az imént. Vajon honnan tudták, hogy erre jövünk és hogy mikor érünk ide?
- Nem volt véletlen elnök úr, ők tudták, hogy ezen az útvonalon fogunk haladni. Azt is tudták, hogy ön melyik kocsiban űl. Amíg csak lőtávolban volt az ön autója, a jobb hátsó ajtó környékét érte a legtöbb találat. Szerintem egy emberük itt van közöttünk!
- Mit mond?
- Nem beszélek a levegőbe. Az ön szakmája a politika, az enyém a védelem. Értek hozzá higgyen nekem. Önök találkozót beszéltek meg Marta Rodriguezzel a 17-es kőnél, gondolom a feltünés elkerülése végett, kerülvén a rosszindulatú pletykákat.
- Igen. Már eddigis sokat pletykáltak rólunk – mondta Salazar. – Huszonhat évvel fiatalabb nálam, és bár özvegy vagyok, a kampány alatt nem sokat lehettünk együtt. De most majd máshogy lesz… De azt mondja, hogy Marta…
- Egy pillanat, elnök úr még nem fejeztem be. A támadók tudták, hogy a lányt a tizenhetesnél vesszük fel. A nyolcas kilométernél magunk mögött hagytuk az elágazást, amin útvonalat tudtunk volna váltani. Tehát azon az úton állítottak a csapdát ahol, felvettük a senorita-t. Ne értsen félre! Nem gyanúsítom őt, sőt még bizonyítékom is van,

hogy nem a senorita az áruló!
- Igen? – Salazar élénken előrehajolt.
- Amikor felvettük, ön mellé akart ülni a jobb oldalra. – emlékszik? – Pedig ha tudta volna mi készül, akkor messziről elkerülte volna, az ön autója jobb oldalát.
Salazar fellélegzett.
- Szóval, nem Marta… de akkor ki?
- Csak négy ember jöhet számitásba… Colino, Juan, Perez, Lennor, az egyikük áruló!
- És az ön emberei?
- Lehetetlen elnök úr! Évek óta ismerem őket. Becsületes fickók, némelyik kissé faragatlan néha, de sosem árulnánk el a megbízót de legfőképp egymást.

Már alkonyodott. Laca beleszólt a rádióba:
- Kimi! Veszed?
- Vagyok. – hallatszott Kimi hangja.
- Mennyi idő még mire megérkezünk?
- 5 perc és a célnál vagyunk.
Az élen most Mihiek haladtak, Kimi navigált, Perez pedig a kapunyitót aktivizálta.
Begördült a konvoj a ház elé. A villa modern, egyemeletes, négyszögletes épület volt.
Wiking állt meg utoljára. Az ajtó kinyílt és Frankie vágódott ki rajta.
Azonnal gazdája keresésére indult. Hammon egy pisszenéssel jelezte az irányt, és boldogan üdvözölték egymást.
- Nézz körül! – szólt Hammon Frankiehez.
A kutya elviharzott, és körbejárta a területet. Két perc múlva visszatért, es nyugodtan ült le Hammon lába mellé.
- Laca! A kert tiszta. – simogatta meg németjuhászát.
- A legjobban az tetszik, hogy szép magas a keritése. – mondta Laca, és elindultak a ház felé.
Másfél napon keresztül semmi sem történt. A villa körül a levegő sem mozdult, fülledt kánikula volt. Az Aqua dulce-tó partja alig száz méterre volt a háztól, a kerités és a víz között mocsaras, nádas terület húzódott.
Salazar órákig diktált Martanak, Juan az autókkal foglalatoskodott. A testőrök három óránként váltották egymást; egyikük Frankievel folyamatosan járta a villát és a kertet.
Laca a tetőn, minden eshetőségre egy géppisztolyt hagyott
A második napon Salazar váratlanul magához hívatta Lacat.
- Fogytán az élelmiszer Senior Laca, egy-két embere elkisérhetné Lennort vásárolni…
- Rendben elnök úr!
Laca a testőrök pihenő helységéhez indult.
- Csiga! Leruccantok kaját vételezni a faluba. Vidd Kimit és Kalasht.
- Máris izzítok, fönök!
Tíz percel később Csiga a Mercedes S600-al dübörgött ki a kapun, a kapcsolatot URH-n tartottak.
- Kimi! Mi újság? – érdeklődött Laca

- Minden ok! A forróság miatt egy lelket sem látni az utcákon. Milyen a vétel?
- Egyre gyengébben hallom a hangod.
- Akkor még finomhangolnom kell a frekit ha visszaértünk. Nemsokára az áruházhoz érünk, akkor úgyis abba kell hagynom. Majd jelentkezem.
Fél óra telt el, a rádió hallgatott. Laca a villa tetején ült, a kandalló kémény széles árnyékában. A földön Wiking horkolt napszemüvegben. Salazar is feljött.
- Semmi hír? – kérdezte.
- Egyenlőre csend van.
Az elnök a távolba nézett, néhány vitorlás fehérlett a túlsó part előtt.
- Csakugyan azt hiszi, hogy áruló van köztünk?
- Biztos vagyok benne elnök úr! Ne tévessze meg az a tény, hogy tegnap és ma nyugalom volt.
Mikor befejezte a mondatot az “ultra”-ban recsegés hallatszott:
- Csiga, Lacának! Vétel!
- Itt vagyok…
- Követnek minket… Útban vagyunk visszafele… Egy Lakk fekete Audi S8 W12! Nem tudom lerázni. Mi legyen?
- Szögezd őket az aszfalthoz és gyertek haza!
- Roger that!
Salazar értetlenül pislogott:
- Ez mit jelent?
- Tudja elnök úr, a mi Mercedes-ünk sem az a kimondott gyári konstrukció. A műszerfalon vannak bizonyos extrák. Csiga most megnyom egy gombot, és hátul egy kis tartályból csomó négyágú tüske szóródik, széles ívben az útra. Az üldözők kénytelenek lesznek 3-4 kereket cserélni. Ezalatt visszatérnek az üldözőik nélkül. De van ezenkivül még sok minden más is, extra benzintank, a poggyásztér belülről nyitható, hátul páncélozott lőrés van. De Kimi, aki az értelmi szerzője és kivitelezője, órákig tudna beszélni erről.
- Ötletes dolgok, de remélem, egy darabig nem leszek kénytelen beülni abba az autóba.
Laca a környéket nézte, Wiking felhorkant, aztán szuszogva tovább aludt.

- A városban biztonságban érzem magam – mondta Salazar – itt csak nem kezdenek el lövöldözni.
- Bocsásson meg elnök úr, de én máshogy gondolom. Ma este mindenképpen támadásra kell készülnünk. Ők már tudják, hogy hol vagyunk. Ami Csigáékkal történt csak elterelés, ezzel akarják fedezni a köztünk lévő árulót. Megjátszák hogy csak véletlenűl akadtak a nyomunkra. A támadás alkalmával az én embereim sem tréfálnak, mindegyikük kipróbált, harcedzett katona, ezért lesz itt egy-két hulla vagy sebesült. Ha elindul a lövöldözés, önnek nem szabad a közelben tartózkodnia. Különben önt is belekevernék a lövöldözésbe vagy az áruló bármikor golyót repíthet az ön fejébe.
- Igaza van Senior Laca! Mint eddig mindig!
- Volna, egy kérésem elnök úr! Tegnap este láttam önt sétálni Senorita Martaval a kerti fák alatt. Legyen szíves ezt ma megismételni!
- Szívesen. – mondta Salazar apró mosollyal az arcán.
- Azzal az apró különbséggel, hogy ha most lemegy a hallba, ahol mindenki ott lesz, fennhangon beszélje meg Martaval a találkozót. Mondjuk nyolc órakor a kapu melletti kis kertben. De utána azonnal menjenek a telek másik végében álló szürke sziklához. A többit bízza rám… - Laca beleszólt az “ultra”-ba:
- Csiga! Veszed?
- Itt Csigusz! Minden a terv szerint. Az Audi fekve maradt. Nyithatjátok a kaput.

Laca fél nyolckor összehivta a csapatát.
- Valami nem tetszik itt nekem – kezdte Csiga. – Ma délután a folyóson zajt hallottam. Valaki a padlástér felől jött le. Nem mi voltunk az biztos. Utánaosontam, de senkit nem láttam. Az egyik utcára néző ablak előtt egy szék volt, mintha valaki valamire várt volna ott.
- Mit látni az ablakból?
- Az utca túloldalát. A magas fák között egy villa teteje látszik.
- Kimi! Mi van a telefonnal?
- Ahogy kérted… öt perc óta nincs vonal.
- Rendben. Figyeljetek! Tíz perc múlva Salazar sétálni megy Martaval a kertbe. Mihi, ne vigyorogj! Az őrizetet magamra vállalom. Öcsi te

tartsd szemmel azt az ablakot, ha valami mozog nyugodtan lőjél, nincs idő babrálni. Filo! Te zárd kulcsra a garázst. Csak nekem vagy Csigának add oda, senki másnak. Kimi és Wiking! Ti a kapu jobb es bal oldalára. Kalash és Csiga, ti öt perc múlva elbújtok, az utca felöli bokrok között. Aki átmászik, a falon azt ne sajnáljátok. Ököllel, ha kell késsel, de életben maradjon. Mihi es Hammon! Örjáratoztok Frankie-vel. Indulás!
A fiúk elindultak a megadottak szerint, de Laca, Csigát intette magához.
- Ha ma este támadás lesz, Salazart magammal viszem. Még nem tudom hova. Te az emeleten őrizteted a fiúkkal az elnök szobáját, és senkit nem engedsz be, még Martat sem. Azt mondod, hogy az elnök pihenni akar. Jól őriztesd az üres szobát. Este eljössz “tankolni” a tóparti műútra. Emlékezz a jelekre!
- Ok fönök.
Csiga elsietett. Laca a kert felé vette az irányt, ahol Salazarral megbeszélte. Becsúszott két bokor közé, megpillantotta Salazart. Martaval a szürke sziklán ültek, az elnök félkarral magához ölelte a lányt. Laca megközelebb lopódzott, mert ha történne valami, ott akart lenni az elnök mellett.
És akkor elkezdődött hacacáré.
Az utca felől vad kiáltás harsant, egy test zuhant át a kőfalon. Valaki feljajdult, majd Laca hallotta Filo kiáltását:
- Vigyázz Öcsi! Az ablakban…
Valaki lőtt, majd gyors egymásutánban négy lövés dördült, különböző irányból.
Laca kiugrott Salazar elé.
- Gyerünk! – lihegte a testőr, kezében Colt 1911-evel. – Nincs sok időnk. Maga maradjon itt! - és a földre nyomta Martat. A kerités felé sietett az elnökkel. Mikor Laca átsegítette az elnököt a kőfalon, újabb lövések dörrentek. Lélekszakadva rohantak, egyre távolodva a villátol.
Ott közben valóságos csata bontakozott ki.
Kalash csak annyit látott, hogy az utca felöli oldalon valaki átugrott a keritésen.
Az a valaki mielőtt harcba lendülhetett volna, már ájultan hevert a

testőr lábánal.
De alig ütötte le, máris megjelent a következő – ez egy bokor tetején landolt. De ezt Csiga vette kezelésbe.  Ugyanakkor Kimire ketten támadtak: Egy magas férfi, sárga atlétatrikóban, és egy dijbirkozó külsejű gorilla. Wiking hátulról elsodorta a dijbirkózót. Vad közelharc kezdődött. Filo észrevette, hogy valaki mozdul a kisablakban. Kiáltására, Öcsi tüzet adott az ablakra. Kimi hatalmas ütest kapott a gyomrára, de rögtön visszanyerte az egyensúlyát, és bal lábbal bordarepesztő rúgást helyezett el ellenfele jobb karja alá. Az lehanyatlott, majd Kimi tenyéréllel vetett véget a küzdelemnek. Wikinget, Frankie mentette ki szorult helyzetébol, hátulról, hangtalanul ugrott a dijbirkózó nyakára. Amint a földre vitte, a német bakancs hajszálpontosan lapította semmivé a gorilla orrát.
- Danke kamerad! – lapogatta meg Frankie oldalát – nélkuled nem ment volna!
Hammont es Mihit a kert végében érte a támadás, miután elengedtek a kutyát.
- Gyerünk Frankie… – de nem fejezhette be, mert a közelben mozdult egy bokor.
Hárman ugrottak ki a bokorból, és mint a cséphadarók rájuk ugrottak
- Ne olyan gyorsan te! Nem győzöm lecsapdosni az apraját – szólt Hammon és iszonyatos ökölcsapásokkal vetette magát a támadók köze. Mihi az Altama bakancsával takarított Hammon “tánca” után, és hatékonyan csitította el Hammon táncpartnereit.
Marta bújt elő az egyik bokorból.
 - Jól van? – kérdezte Mihi.
 - Igen. – felelte a lány – Hol van Salazar és Laca?
Csiga közeledett a pázsiton.
- Minden ok?
- Mi jól vagyunk – vigyorgott Hammon – de ők elfáradtak. –mutatott a földre.
- Én vettem át a vezényletet, Lacának más dolga akadt – mondta halkan, hogy Marta ne hallja. A garázs alatt van egy pince, oda tegyétek ezeket is mutatott az eszméletlen támadókra, a többi is ott van már. Jöjjön Senorita, ideje lepihenni.
Bementek a villába. Perez az egyik fotelban űlt, bal karját lövés érte.

Colino egy pisztollyal hadonászott, Juan es Lennor az ablak alatt feküdtek.
- Tegye azt le! – szólt Csiga, Colinora.
Őrjáratra küldte Hammont, Mihivel és Frankievel. Öcsi a tetőre ment körülnézni. Kalash és Kimi a garázst őrizték. Wiking kezdte az őrséget Salazar szobája előtt. Filo pedig Perez sebét látta el. Colino Csigához lépett.
- Mi van, mondja? Az elnök úr?
- Jól van. Lepihent a szobájában, Lacával együtt.
- Látnom kell őt! – és felrohant az emeletre.
Csiga nem mozdult, tudta mi következik most, hiszen Wiking őrködik. A nyitott ajtón át mind hallották a szóváltást:
- Engedjen be! Mit képzel maga? Az elnök úr titkára vagyok, akkor lépek, be hozzá, amikor akarok!
- Ne vinnyogjon itt, odabent alszanak! Ha nem megy innen, szétlövöm a térdét, és egész életében tolószékben közlekedhet – és egy Walther závárzat csattanását hallották.
- Hát ez hallatlan! Eresszen be!
- Még egy szó, és a kezében fogja elvinni a vékonybelét!...
Colino dúlva-fúlva jött vissza, de újabb dühkitörését Csiga megelőzte:
-Nyugalom uram! Ez parancs, és nincs értelme ellenkezni. Javaslom, hogy mindenki térjen nyugovóra. Jó éjszakát!

folyt. köv....