WarHead - 1. rész
Warhead
Mindegy, hogy sivatagban, dzsungelben vagy akár a sziklák közt harcolsz, mindig van melletted egy társ, aki rád is vigyáz!
A.Gy. Hammon
Kezdet: ha vissza akarunk menni az időben és hitelesek akarunk lenni, akkor a kiképzésnél kéne kezdeni. Több száz igen kemény és harcot megjárt katona áll a tenger partján, várva a poklot, amit elképzelni próbálnak, de nagyon-nagyon messze járnak az igazságtól. Ezt nem lehet elképzelni. Mikor a véred a verítéked, nyálad, taknyod egybefolyva csurog a gyakorlódon végig, homokkal teli minden testnyílásod, vízhólyagtól ég a kezed és a bakancsban a lábad, a sebek amik szinte elöntik a tested, ég, csíp a tenger sós vizétől, akkor talán, de csak talán sejted, hogy mi a pokol, de még akkor is messze jársz a valóságtól. Több száz kemény, harcedzett ember küzd azért, hogy benne legyen abban a tízfős alakulatban, amit azért hoznak létre, hogy ha azokat be kell vetni a bolygó bármely pontján, a szar keresztbe álljon az ellenségben. Tíz ember kell, csak tíz. Egész nap hallani a kongatást. Mindenki hallja, megint valaki feladta, nem bírta tovább. A borzalom folytatódik. Hat nap a dzsungelben, a teljes túlélés étlen, szomjan csak a késed és te. A medic helikopter hangját hallod, ami ingáz, mert megint valaki meghalna ha nem jönne érte. 50 katona maradt összesen, a tűréshatárt már-már teljesen elérve, már csak állunk a sorakozónál. Semmit nem hallunk csak az ordibálás decibel szintjét, ami az elején még elképesztően magasnak tűnt, de mostanra a legkevésbé sem érdekel. Már csak állunk, már ki is léptünk a testünkből, már nem vagy ura annak, ami történik, csak hagyod, hogy menjenek a dolgok a saját útjukon.
25. nap. 20 fő. Újra a tenger. Innál, de nem lehet, úsznál, de már nem bírsz, kidobnak minket 48 órára a vízbe menetfelszereléssel, fegyverrel. Tűz a nap, ég az arcod, már-már hólyagosra sült. Könyörögsz az életedért. Este 6 katona kérte, hogy a csónakba mászna. 14 fő. Reggelre még két fő elesett közülünk. Megkezdődött az utolsó óra. Szétázott mindenünk, az összes pici súly már mázsának tűnik. Vége. Behúznak minket, talán vége, tényleg talán túléltük. 12 fő a 450-ből. Sikerült. De az orvos még meg kell, hogy vizsgáljon minket. 3 fő nem felelt meg, túlságosan kimerültek, így ők nem juthatnak be az elitbe.
Sírva borulunk össze az örömtől és a fáradtságtól, kimerültségtől átitatva. Szinte eltorzulva az elmúlt hónaptól. De ezért vállaltuk ezt, mert mi vagyunk a legjobbak a legjobbak közül is.
9 katona. .............. Úgy döntenek elég, nincs tíz. Csak ez a 9 őrült, akik kibírták. Soha, de soha nem gondolta volna a kis kompániánk, hogy ezt a kiképzést még visszasírjuk. Mert ami utána várt ránk, ............... na az a POKOL !!!!!
A körletünk a kiképzés után durván átrendeztük a kis ünneplésünk éjszakáján. Volt ott pia, kés dobálás, vidámkodás, tánc, zabálás, dalolás. Mikor reggel benyitott a főtörzs és az ezredes, csak egy borzalmas disznóólat láttak. Senki nem aludt az ágyán és borzalmas volt a szag. Az ezredes ennyit fűzött a látottakhoz :
- Mi ez a disznóól???? Ezek a senkiházi disznók lettek az elitek??????? - és iszonyatosan bevágta az ajtót, amire felébredtünk, és valami iszonyatosan el kezdtünk nevetni.
Laca nevű bajtársunk poénból ezt mondta:
- Tudjátok mit szarháziak, legyünk Lazy Pigs osztag!
Tovább röhögünk ezen, mert találónak gondoltuk, ahogy végig néztünk magunkon és egymáson. Egyszer csak visszajött az ezredes és ezt mondta:
- Azt hiszik nem hallottam? Azt hiszik ez valami vicc?? Szarházi banda!!! Ez lesz a hívónevük!!!! Ezt jól kitalálták! Sorakozó kint a körlet előtt 5 perc múlva!!!!
Sorakoztunk, de még mindig senki nem tudta, hogy miért vagyunk kiválasztva, mire volt ez a nagy erőpróba. Valami olyan ellen menni, ami nem ismer kegyelmet? Ami mögött ott jár a pusztulás, az erőszak és a vallás rossz irányú használata és értelmezése? De most nem ez járt a fejünkben. Vajon ki ez itt mellettem? Ő bízza majd rám az életét, én meg az enyémet majd rá? Mind végigcsináltuk ezt a borzalmat, tehát erőlétileg megfelelt mindenki. Ezek az emberek nagyon értik a dolgukat, elsők lettek búvárkodásban, karate, közelharc, sziklamászás. Az ezredes azt kérdezte miután párunkon végignézett:
- El se tudom magukat képzelni, hogy hogyan tudtak elsők lenni sziklamászásban? Hogyan tudnak maguk ezzel a formával sziklát mászni?
Erre a mellettem álló, elvileg tudtommal tengerészgyalogos, aki Mihi névre hallgatott, azt válaszolta az ezredesnek szemrebbenés nélkül:
- Mint a pók Uram!!! Mint a pók!!!
Bagdad, 6 hónappal később:
-Ennyi tetves homokot, megőrülök ettől
a
rohadt szakálltól! Bezzeg amikor még rendesen meg volt nyírva a hajunk
és borotválkoztunk! Áhhhhh, úgy nézek ki, mint aki most jön a
hippibálból! - dühöngött reggel óta Kalash. Valamit érzett ezzel a
nappal kapcsolatban. Mindenki csitította, nyugtatta, de neki valami nem
tetszett. Csiga
kint a körletünk előtt már a 250. fekvőtámaszát nyomja úgy, hogy Öcsi
ül a hátán. Mi szokás szerint a tojás formájú labdát dobáljuk kint és
sörözünk. Semmi dolgunk ebben a rohadt melegben. Ezért volt az a nagy
kiképzés??? Ezt eddig bárki megcsinálja. Laca üvöltözik a pályán:
- Dobd
már Big Ben ide ide !!!! - Futtában a labdát nézi és nem figyel előre,
de mi már látjuk a bajt. A célterületen az ezredes áll. Laca elkapja
és befut, épp fel nem dönti az ezredest. Hirtelen vigyázzba vágja magát
és jelent. Maverick ezredes félrehívja Őt és magyaráz neki, itt már
sejthető volt, hogy a nagy henyélésnek vége. Laca füttyentett egy
hegyeset és mind odafigyeltünk:
- Tíz perc múlva a technikai barakkban,
GYERÜNK !!!!
Mihi szokásához híven fegyverellenőrzést tartott az M4-es speciálisan neki kialakított csúzliján. Módszeresen szedte össze
cuccait, Wiking még beleolvasott a kedvenc második világháborús könyvébe
és ezt mondta:
-Balfaszok vagyunk mi a németekhez képest, ha lehetne, abban a seregben lennék, De mindegy. - Kivette a szekrényéből saját
tuningolású Aug Steyr ét betárazta és megindult mint egy Tigris tank.
Kalash rendezgette a holmiját, hirtelen nem tudta mit vigyen magával,
melyik fegyver lenne a megfelelő?
- Laca, milyen bevetésre számoljak, melyik fegyvert vigyem?
Erre Laca:
- Harci bevetés Kalash harci, hozd
azt amelyikben a legjobban bízol!
Kalash konstatálta a hallottakat és
megfogta Ő is az M4 est. Filcsi egy új mellényt és új fegyvert
vételezett a parancsnokságon, meg is
kérdezte:
- Jól áll fiúk az új
szerkóm? Egész más vagyok így nem?
Mihi azonnal válaszolt két szót és a
fejét csóválta:
- Classic Army!
Filcsi röhögött egy nagyot, aztán Ő
is
megragadta a fegyvert és rohant ki. Kimi a rádiókat forrasztotta, hogy
minden rendben legyen. Az összes zsebéből cin, meg drót lógott ki.
Kutyafuttában csinálta Ő is a dolgokat, félig felöltözve, mondhatni
csavarokkal a hajában rohant ki. Csiga abbahagyta a fekvőtámasz rekord
kísérletet, pakolás közben megkérdezte:
-Hammon Te milyen fegyvert
hozol?
Válaszoltam:
- Csiga M4, mert nekem csak benne van bizodalmam.
Erre Csiga:
- Én viszem a KAC ot, de megsúgom, van még egy M249 a
szekrényemben azt is viszem.
Öcsi valami új csodafegyverrel állt elő, még nem láttunk ilyet, mert nincs rendszeresítve, de Ő állítja, hogy
brutális. A vidámkodásnak itt lett vége, eljött az a pillanat, most
megmutatjuk kik is vagyunk. A feladatot perceken belül megtudjuk és
onnantól kezdve mindenkinek elő kell venni a komoly énjét. Miközben már
a fél csapat szinte kint van, ordítanak, hogy igyekezzünk már, mi ez a
lajhár stílus, gyerünk gyerünk!!!! Egy fiatal kis hadnagyocska
komolykodni akart, de ahogy belépett a körletbe, akkorát esett a
küszöbben, hogy betört az orra. Mihi meg Csiga felsegítette és
zsebkendőt adtak neki, hogy törölje meg a vérző orrát. Mihi megkérdezte:
- Siszi hadnagy úr, jól van? Hány újjamat mutatom?
Majd beszartak a
röhögéstől, de tartani kellett magukat. Kivitték a hűvösbe és hívtak
hozzá egy felcsert, mondván itt jó lesz neki, úgy is most indul egy
Blackhawk, a rotorjának a szele majd észhez tériti.
by Hammon © 2014
